A színpadi elismerés nem biztosít automatikusan Oscar-díjat.

A musical és az operett legalább annyira megosztó műfajok, akár a mulatós zene. Megosztja Hollywoodot is, hiszen a színházi sikerek nem igazán tükröződnek az Oscar-díjak számában. Amolyan mostohagyerek a zenés műfaj. Vajon idén díjra váltja rengeteg jelölését a Wicked vagy az Emilia Pérez?

Már az első lépéseknél megbotlott a musical hajója, hiszen a második Oscar-gálán, 1929-ben a Broadway Melody nem a zenéjével, hanem a legjobb film díjával tért haza. Az Egy amerikai Párizsban viszont kedvezőbb sorsra jutott, hiszen Saul Chaplin elnyerte a legjobb zene kategória szobrát 1951-ben. Ironikus módon a főszereplő Gene Kellyt ekkor sem méltatták jelölésre. Hasonló sorsra jutott az Ének az esőben is egy évvel később, ahol a zenei teljesítmények mellett a főszereplők is háttérbe szorultak.

1958-ban igazán kiemelkedett a színpadon a Gigi, amely nemcsak a zeneszerzők, Alan Jay Lerner és Frederick Loewe számára hozott elismerést, hanem tizenegy másik alkotónak is, akik szintén átvehették az Oscar-díjat. Különösen figyelemre méltó, hogy köztük volt Vincente Minnelli, aki Liza Minnelli édesapja. A zenés színház világában 1964-ben újra taroltak, amikor a My Fair Lady, G. B. Shaw Pygmalion című művének feldolgozása, szintén elnyerte a legnagyobb elismeréseket.

George Gershwin Porgy és Bess című klasszikusa 1959-ben nyert, igaz, a mű inkább opera, mintsem musical. Hasonlóan igényes munka Leonard Bernstein West Side Storyja, amely 1961-ben tizenegy jelölésből tízet behúzott, s lett ezzel mindeddig a legtöbb díjjal elismert musical. A 2021-es Spielberg-remake a hétből egyet hozott el, Ariana DeBose Anita megformálásáért a legjobb női mellékszereplő, ezzel együtt világsztár lett.

A hatvanas évek beat- és rockzenei áramlatai fokozatosan elérték a Broadway és a West End világát. Nem úgy terjedtek el, mint a Beatles világhódító sikerei, hiszen például a '65-ös A muzsika hangja inkább a romantikus slágerek aranykorát idézi. Bár öt Tony-díjat nyert, nem a zenéje miatt vált emlékezetessé.

Aztán 1969-ből a Hello, Dolly! nyomokban sem tartalmazza a rock and rollt, mégis Oscart hozott a komponistának.

Nem nyert azonban a címszerepet alakító Barbra Streisand, sem a rendező Gene Kelly. Az előző évben a Funny Girl esetében másként alakult, Streisand vitte haza a legjobb női főszereplőt illető elismerést. Ez az ő egyetlen Oscarja, jóllehet a Yentl, amelyet írt és rendezett is, a legjobb zenés filmnek bizonyult, így '83-ban Michel Legrand érdemelte ki a szobrot.

A "Hegedűs a háztetőn" nem a megszokott musicalzenék közé tartozik. 1971-ben Jerry Bock jogosan nyerte el a zeneszerzői elismerést, hiszen műve egyedi hangzásával és érzelmi mélységével kiemelkedik a műfajból.

Mich Leigh megérdemelten aratta le gyümölcsét a musical zenei korszakváltásában, amikor 1972-ben a La Mancha lovagjával elnyerte a hírnevet.

A Broadway történetének egyedülálló duója John Kander és Fred Ebb, akik közül Ebb a szövegek mestere, míg Kander a dallamok varázslója (mellesleg Liza Minnelli zenei partnere is). Első közös produkciójuk felejthetőre sikeredett, ám ezt követően egy világsikert hoztak létre: a Kabarét. A filmet a legendás koreográfus és rendező, Bob Fosse álmodta meg a vásznon. Kortársai között említhetjük Jerome Robbinst, aki a Hegedűs a háztetőn című darab ősbemutatóját rendezte és koreografálta, valamint Harold Prince-t, akit Fosse a Mindhalálig zene című filmjében örök másodikként tüntetett fel, holott Prince volt az, aki először állította színpadra a Kabarét. A Kabaré nyolc Oscar-díjat nyert, ám a legjobb zenei díjat sajnos elkerülte.

Bob Fosse harmadik jelentős filmalkotása, a Sweet Charity, 1969-ben elnyerte a szobrot a zeneszerző Cy Coleman számára.

A forgatókönyv alapját Neil Simon írta, Federico Fellini legendás "Cabiria éjszakái" című filmje nyomán. Fellini másik mesterművét, az "8 és fél"-t pedig "Nine" címmel adaptálták filmre. Ingmar Bergman sem maradhatott ki a musicalok világából: Harold Prince rendezésében készült el az "Egy kis éji zene", amely az 1955-ös "Egy nyári éj mosolya" történetére építkezik. Ez a film indította el Bergman szinte három évtizedes csillagascendensét. A dalokat és a szövegeket Stephen Sondheim, a Broadway egyik legnagyobb tehetsége írta, akinek neve összefonódik a "West Side Story" lírai világával és a "Sweeney Todd" sötét tónusaival.

Visszakanyarodva a Kander-Ebb-kettőshöz, megírták Barbra Streisandnak a Funny Girl folytatását, Funny Lady címmel. Bár jelölést kapott a zene, díjat nem. Aztán kijöttek a Chicagóval. Nos, ennél Broadway-színpadon kizárólag Az Operaház fantomja ment többet. Ám a hat szobrocskából egyet sem adtak a muzsikának.

Az óceán ezen a partján vitathatatlanul Andrew Lloyd Webber a legnagyobb népszerűségnek örvendő művész, aki maradandó hatással volt az Újvilág színpadaira. Míg a korszakformáló Jézus Krisztus szupersztár nem nyert Oscart, a Macskák sem kapott jelölést, Az Operaház fantomja pedig csak a legjobb dal kategóriájában került a jelöltek közé, addig az Evitáért Webber és Time Rice szövegíró párosa elnyerte a legjobb dalnak járó díjat, ezzel még inkább megerősítve hírnevüket.

A film rendezését Alan Parker vállalta, aki tizenkilenc évvel az ősbemutató után vitte vászonra az Evitát. Érdekesség, hogy a Fame című alkotásával csupán Golden Globe-díjat szerzett.

Az Oliver, amely 1968-ban debütált, valóban az angol musical színpad egyik kiemelkedő alkotása, és elnyerte a legjobb zenei produkciónak járó díjat. Érdekes megjegyezni, hogy Lionel Bart, a darab szerzője, zeneileg teljesen autodidakta volt. Továbbá, a prózai színpadi adaptációban Phil Collins alakította az egyik utcakölyköt, aki később, 1999-ben Oscar-díjat nyert a Tarzan című film zenéjéért.

A Tommy 1975-ben elérte a jelölés szintjét Pete Townshend zenéjének köszönhetően. Három évvel később John Farrar is eljutott a jelölésig a Grease egyik népszerű betétdala révén. A Hair alkotói 1979-ben sajnos nem közelítették meg az Oscar-díjat. 1985-ben a Chorus Line szintén csak egy jelölésig jutott el, akárcsak 2012-ben A nyomorultak.

Idén a figyelem középpontjában egy izgalmas kérdés áll: vajon a közönség kedvence, a Broadway-musicalből filmre adaptált Wicked, valamint a kritikusok által elismert, de botrányokkal terhelt francia Emilia Pérez sikerrel pályázik-e 10, illetve 13 jelölésére? Hétfő hajnalban végre fény derül a válaszra.