A gyász fájdalmából született egy különleges zenei élmény: a Szegedi Szimfonikus Zenekar varázslatos koncertet adott. - FOTÓGALÉRIA
A gyász és a veszteség fájdalmát egy különleges koncert varázsa oldotta fel a Szegedi Nemzeti Színház falai között. A Halottak Napja alkalmából rendezett eseményen a Szegedi Szimfonikus Zenekar, Gyüdi Sándor vezényletével, egyedi és ritkán hallott művekkel kápráztatta el a közönséget, amely hatalmas sikert aratott. A Vaszy-bérlet következő koncertje a zene szerelmeseinek egyik legjobban várt eseménye, amely már most izgalommal tölti el a rajongókat.
Nagy hatású koncerttel oldotta a hétvége szomorúságát november 4-én a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szegedi Nemzeti Színházban, telt ház előtt muzsikáltak a halottak napi hangversenyen Gyüdi Sándor zenekariigazgató vezényletével. Gyász és vigasz, elmúlás és megnyugvás, elmélyülés és áhítat fonódott nem csak a zenében, de jól érzékelhetően a közönség szíveiben is. Az est fénypontja volt, amikor a Vaszy Viktor Kórus, valamint Somogyvári Tímea Zita, Tötös Roland és Szélpál Szilveszter operaénekesek közreműködésével több mint száz zenész és énekes muzsikált együtt a színpadon.
A Szegedi Szimfonikus Zenekar egy különleges zenei élménnyel örvendeztette meg a közönséget, bemutatva egy igazi ritkaságot a klasszikus zene palettáján.
Az est programjának különlegességét a "két Schubert" varázsa adta. Franz Schubert, a bécsi klasszicizmus lírai zsenije és az első romantikus zeneszerző, valamint bátyja, Ferdinand Schubert, a templomi zene mélyreható mesterének együttléte valóban ritkaság. E két kiemelkedő zenei személyiség egyazon koncert keretein belül ritkán hallható, így az esemény igazi különlegességgel bővült.
A Rosamunda-nyitány derűs eleganciája, Ferdinand Schubert Requiemjének áhítatos komolysága, majd Franz Schubert záró IV., c-moll, "Tragikus" szimfóniájának sodró szenvedélye és diadalmas végkicsengése mintha egyetlen ívvé fűzte volna össze az emberi létezés olyan sarokköveit, mint a szépség iránti vágy, az elmúlás fájdalma és a megváltás reménye.
A koncert zárásaként hosszú percekig zúgtak a tapsok, mintha az egész terem együttesen ünnepelte volna a pillanatot. Az elcsípett elismerő szavak tengerében egy idős úr megjegyzése ragadta meg leginkább az est varázsát, mintha csak ő fogalmazta volna meg a közönség érzéseit.
- Ettől a zenétől még a gyász is elviselhetőbbé válik - jegyezte meg.
