7 borzalmas film, amelyek elképesztően gyenge harcjelenetekkel rendelkeznek 1. **A harc mesterei** - A film tele van klisés harci jelenetekkel, amelyek inkább nevetségesek, mint izgalmasak. A lassított felvételek és a műanyag fegyverek csak tovább rontan

Őszintén szólva, ezek a jelenetek sokkal élvezetesebbek, mint a gondosan megkomponált, de átlagos akciófilmek hasonló pillanatai!

A film címe találó. Egyszerre rock and roll és egy igazi rémálom. A film a kanadai testépítő, Jon Mikl Thor projektje volt, aki nemcsak a főszereplő, hanem az író is, meg persze zenél. Thor a mai napig az egyetlen, aki egyszerre nyerte el a legrangosabb kanadai és amerikai body building elismeréseket, miközben saját rockbandája is volt, nyilván Thor néven. Ettől persze még csapnivaló színész volt. A filmben jellegzetes tupírozott, 80-as évekbeli metál frizurával küzd ellenségeivel. Bár a történet, amely során egy metál banda új lemezt vesz fel a semmi közepén, de egy démont idéznek meg, tök értelmetlen, a csúcspont az, amikor

**[A kamera fókuszál, és megjelenik a főszereplő, aki izgatottan néz a lencsébe. A háttérben szokatlan, színes fények pulzálnak, és egy furcsa, zöld lény ül mellette.]** **Főszereplő:** „Hé, te ott, a csillagok között! Beelzebub, démoni barátom, hallgass rám! Tudom, hogy te nem vagy csak egy egyszerű földönkívüli lény! Azt mondják, hogy a neved hallatán a legbátrabb harcosok is megremegnek... de én most itt állok, és csak annyit akarok mondani: miért nem tudunk egyszerűen barátkozni? Miért kell mindig a harc, a káosz és a tengericsillagokkal való dobálózás? Igen, tudom, hogy ez a te stílusod, de nézd csak, a rockzene összeköthet minket! Képzeld el, egy epikus ballada, amit Thor ír, és mi ketten csak élvezzük a show-t!” **[A lény arca mozdulatlan marad, de a szemében egy fura fény csillan, mintha megértené, amit mond. A főszereplő hátrafordul, és a háttérben Thor megjelenik, gitárral a kezében.]** **[A zene elkezd dübörögni, és a kamera egy színpadi fényárba borult, hatalmas sziklákkal körbevett területre vált.]** **[Thor elkezdi játszani a gitárját, és hangja végigzeng a levegőn:]** „Egy harc vár ránk, de ne félj, A zene szívverése örökérvényű, A démon és a hős, egy színpadon áll, A barátság ereje mindent legyőz, Tengericsillagok repülnek, De mi csak táncolunk a fényárban!” **[A lény hirtelen megmozdul, és tengericsillagokat kezd dobálni Thorra, aki közben a gitárját játszva próbálja elkerülni a furcsa lövedékeket. A szélgép fújja Thor haját, amely szinte lebeg a levegőben, miközben ő ügyesen ugrál és pörög.]** **[Miközben a zene fokozódik, a főszereplő visszatér a kamerához:]** „Látod, Beelzebub? Így kell ezt csinálni! A harc nem mindig arról szól, hogy legyőzzük egymást, hanem arról is, hogy együtt szórakozzunk! És ha tengericsillagokat dobálsz, legalább használj színeset! Ez a show része!” **[A lény arca továbbra is mozdulatlan, de a szemei most már nevető csillagokat bocsátanak ki. A csata egyre inkább tánccá alakul, tengericsillagok repkednek a levegőben, és a rockballada egyre inkább magával ragadja a közönséget.]** **[A zene végén Thor egy hatalmas gitárszólót ad elő, a főszereplő pedig a lény mellett táncol, miközben a csata végül egy szívmelengető barátságkötésbe torkollik.]** **[A kamera lassan távolodik, a zene elhalkul, de a nevetés és a tengericsillagok továbbra is a levegőben lebegnek.]**

Dominique Vandenberg lehetett volna az új Jean-Claude Van Damme, de nem lett az, és ebből rövid jelentből is kiderül, hogy miért nem. A belga harcművész, aki az Francia Idegenlégiót is megjárta, alakítja Jack Severinót, akinek a történet elején nincsenek emlékei a múltjáról. Csak arra emlékszik, hogy jól tud verekedni, de ahogy a film halad előre, egyre többet tud meg a múltjáról. Végül kiderül, hogy egykor egy mexikói kartellnek dolgozott, de most pont velük kerül szembe, ami egy borzalmasan koreografált harcjelenetet eredményez

A jelenetben Severino először egy pisztollyal, majd egy, a földről felkapott géppuskával veti magát a rendkívül gyenge reakcióidővel és még rosszabb célzóképességgel rendelkező mexikóiak ellen. Hősünk szinte kimeríthetetlen, hiszen több tucat, talán akár több száz ellenfelet is sikerül elintéznie, mire végre kifogy a golyókból. De ez sem állíthatja meg; karddal folytatja a harcot a gonoszok ellen. Azonban a túlzottan fegyveres férfiak végül felülkerekednek rajta. Mielőtt végleg legyőznék, Severino furcsa mosollyal az arcán néz szembe sorsával, majd elárasztják a golyók. A produkció láthatóan nem kímélte a statisztákat, hiszen a föld minden négyzetcentimétere testekkel van teleszórva. Bár hasonlóan ügyetlen lövöldözéseket már láttunk, ez a jelenet mégis különleges, hiszen Vandenberg végig különös, szinte elmebeteg hangon üvöltözve tüzel.

Ez a film nem csak a legrégebbi, de a legfurcsább is. Egy volt pankrátor - és tengerészgyalogos, illetve rendőr - , Ron Slinker filmes próbálkozásáról van szó. Slinker egy zsarut alakít, aki barátja húgának gyilkosát akarja megtalálni, és így kerül összetűzésbe egy drogkereskedővel, akinek a végrehajtója egy tolókocsis gyilkos. Nem vicc, az illető kerekesszékébe nindzsacsillagok és sörétes puskák vannak beépítve, de ha kiesik a kocsiból, akkor sem adja fel. A Mr. No Legs nevű férfit egy Ted Vollrath nevű, valóban amputált lábú egykori harcművész alakította, aki a nevezetes jelenetben a csonkjain állva is tovább harcol, és három ember kell a legyűréséhez,

a medencében zajló harcok során No Legs úr mindenkit legyőz, és a történet annyira abszurd, hogy szavakkal szinte lehetetlen megragadni. Az egész produkció annyira gagyi, hogy az már szórakoztató, mégis minden tiszteletünket megérdemli Ted Vollrath, aki képes volt ezt az egészet (meggyőzően) végigjátszani. Persze, lehet, hogy az elismerésen kívül más jutalomra nem is számíthatott, mert...

Godfrey Ho a nindzsafilmek specialistája, úgy 120 filmet készített, köztük olyan trashfilmeket, mint a Ninja Dragon vagy a Ninja the Protector, de hiába olyan hosszú a filmográfiája, nem lett idővel jobb rendező. Szinte bármely munkájából ki lehetne ollózni egy gyalázatosan rossz harcjelenetet, de ez az egyik legviccesebb is egyben. Nem ismerjük a háttérsztorit, de nem is kell: az egész két fickóval indul, akik mintha a The Office paródiáját nyomnák, majd telefonon mindhalálig tartó párbajra hívják ki őket. Itt mindkét fél színes diszkó-nindzsa outfitben jelenik meg hatalmas válltömésekkel,

Aztán egy kicsit hagyták az operatőrt szórakozni, aki többször rázoomol majd kizoomol a szereplőkre, akik aztán sokat hadonásznak a kezükkel, és többször megismétlik, hogy mindhalálig. És hiába hívják őket a csendes gyilkosoknak, kicsit sem csendesek, viszont egy ósdi kameratrükk segítségével többször is eltűnnek, majd újra megjelennek. Teszik mindezt lüktető, tolakodóan hangos zenére, és az egész olyan, mintha 8 éves gyerekeknek csinálták volna - pedig nem!

Ez az a film a listán, amely valóban kiemelkedő, azonban a kontextusból kiragadott harcjelenet kissé furcsán hat – noha a film többi jelenetéhez képest technikailag meglehetősen kifinomult. Nézzük a hátteret: John Carpenter alkotásában egy férfi, Roddy Piper, aki ráadásul egy híres kanadai pankrátor, felfedezi, hogy a földönkívüliek titkos terveket szőnek. A probléma csupán annyi, hogy senki sem akarja elhinni a mondandóját, talán azért, mert nem éppen a legjobb módon fejezi ki magát. Például, amikor erőszakkal próbálja ráerőltetni a különleges napszemüveget Keith Davidre egy elhagyatott sikátorban, mindenki tudja:

Soha! Lesz itt egy hatalmas, látványos és teljesen értelmetlen verekedés, pedig elég lett volna csak annyit mondani: „Uram, adok Önnek 5 dollárt, ha felteszi ezt a napszemüveget, és körbenéz benne.” Tény, hogy Carpenter esetleg viccesnek szánt ezt a jelenetet, de igazából nem szándékosan.

Talán nem véletlen, hogy a harcművészek, testépítők és pankrátorok gyakran választják a színészetet, míg a tornászok ritkábban lépnek erre az útra. A kivétel azonban az amerikai Kurt Thomas, aki nem csupán számos díjat gyűjtött be, hanem az amerikai olimpiai csapat büszke tagja is volt. Sajnos a 1980-as moszkvai olimpia bojkottja miatt az áhított aranyérem elkerülte őt. E fájdalmát a színészetbe fektette, ám sajnos a színészi teljesítménye alulmaradt az elvárásokkal szemben, és az egész koncepció katasztrofálissá vált. A történet középpontjában tornászhősünk áll, aki egy fiktív országban vesz részt egy túlélőversenyen, ahol a (képzeletbeli) gymkata harcművészeti fogásait alkalmazza, hogy legyőzze ellenfeleit és megküzdjön a győzelemért.

Előfordul, hogy az ellenfél annyira meglepő módon veszít, hogy Thomasnak még csak hozzá sem kellene érnie. Utólag visszatekintve szinte érthetetlen, hogy ezt hogy gondolhatták – a Family Guy remekül kifigurázta ezt az esetet. Kurt megérdemelten zsebelte be a legrosszabb feltörekvő újoncnak járó Arany Málna-díjat, és nem meglepő, hogy a későbbiekben inkább sportkommentátorként folytatta a pályafutását. Ott legalább jobban teljesített.

A cím már önmagában is zavarba ejtő: mi az, hogy "kickfighter"? Az angol "rúgóharcos" kifejezés igencsak furcsa, magyarul pedig kifejezetten komikus. Nyilvánvalóan a kickboxra utal, de a készítők valahogy nem akarták ezt nyíltan kifejezni. A főszereplő, Andy Bauman valóban kickbox bajnok, de úgy tűnik, hogy a színészi karrier mellett későn döntött, hiszen a film alatt már láthatóan kopaszodik, ami néhány jelenetből is kiderül. Érdekesség, hogy a filmben valódi színészek is feltűnnek, mint például Adam West és Carel Struycken, akit az Addams Family Lurch-ként ismerhetünk. Az említett jelenetben Bauman egy csinos, de szívós nő parancsára harcol a hatalmas termetű férfival, aki egy üzletember elrabolt lányának nyomozásába keveredett.

Nem tőlünk hallottad, kedves olvasó, de ennek érdekében rendszerint nagyon picit fel is gyorsítják a jeleneteket, csakhogy itt erről elfeledkeztek. Tovább is néztük volna a kissé álmos bunyót, de az hamar véget ér, amikor Baumant kihajítják az ablakon - és még ezt is idétlenül oldották meg.