Az opalin paraziták

Rózsásfejű törpepapagáj (Agapornis roseicollis) - • IDRE Fórum

A Sarcomastigophora típusa Sarcomastigophora. Ez a típus egyesíti az amoeboid protozoákat - a sarcodidokat és a flagellákat. Korábban ezek a csoportok éles ellentétben álltak a mozgalom szervezeteivel. Jelenleg egyfajta típusba keveredtek, mivel a sarcodikus és a flagelláris formák között átmeneti formák léteznek, amelyek egyszerre kétféle organellát tartalmaznak.

Ezenkívül gyakran változik a szervellák típusai az életciklus során gaméták flagellával és felnőtt formák pszeudopódiával.

a paraziták szerepe az oktatásban

A Sarkomastigofor egy vagy több azonos atommaggal rendelkezhet. Az egyetlen kivételtől eltekintve néhány, több magból álló foraminiferként különböző magok vannak. A szexuális folyamat a kopás, de a legtöbb faj csak nemi alapon reprodukálódik. A modern rendszer szerint a sarcomastigofor három altípusra oszlik: a Mastigophora altípus, az Opalina altípus és férgek az opalin paraziták, hogyan kell kezelni Sarcodina altípus.

Az altípusok áttekintése kezdődik a flagellates, amely természetesen közelebb áll az ősi csoportok protozoa. A zászlóshajóban a tápláléktípusok, mozgásszervek, membránfajták és egyéb jellemzők legmagasabb változatossága figyelhető meg. A zászlóshajó formák elsőbbségét bizonyítja az a tény, hogy a szarkodikus, szexuális reprodukció szükségszerűen áthalad a zászlós szakaszon - az ivarsejteket. Ezenkívül a flagellátumok között átmeneti formák jelentkeznek egysejtű növényi és állati flagellátumok között.

Mindez indokolttá teszi, hogy megvizsgálják a sarcomastigót az egysejtű állatok alárendeltségéből származó flagellátumokról. Az opáli szubtípus számos kis flagellával az endoparaziták eltérített csoportját jelenti, amelyben nagy méretük, sokneműségük sok mag és többérmetszettség alakultak ki.

Jegyár száma 15 - stadopedia

A szarkodogének altípusa pszeudopodiával rendelkező egysejtűeket tartalmaz. Ez a csoport túlnyomórészt szabadon élő egysejtű, holozikus etetési módszerrel, ritkán köztük paraziták.

Gaméták flagellával. A flagellátumok altípusa Mastigophora. A Flagellates egy kiterjedt és változatos protozoa csoport, melynek száma mintegy 8 ezer faj. A tengerekben, friss vizekben, a talajban, valamint az állatok és növények élőlényeiben élnek. A flagellák közül sok az állatok és emberek veszélyes parazitái. Jelentősége a természetben rendkívül nagy. Számos flagellát képezi a plankton alapját a víztestekben, és fontos szerepet játszik a biogenikus biogén keringésben.

A zöld flagellák a szerves anyagok termelői, a heterotróf fajok - fogyasztók és bontók - részt vesznek a szerves anyagok feldolgozásában és az opalin paraziták mineralizálásában. A flagellátumok fontos szerepet töltenek be a vízi ökoszisztémák etetési láncaiban, és táplálékként szolgálnak a nagyobb szervezetek számára.

Egyes flagellates fajok hasznos szimbólumok az állatok számára. A flagellátumok altípusa a következő morfofiziológiai jellemzőkkel bír: 1. A mozgásszervek zászlósak - a citoplazma kitágulása. Ezek lehetnek 1, 2, 4, 8 vagy sokat. A sarcodidokkal ellentétben a flagellátumok pellicella vagy az opalin paraziták. Ezért a legtöbb flagellában a test alakja állandó.

A protozoonok közül minden ismert szimmetria-típus a teljesen aszimmetrikus és a szférikus szimmetriára mutat. Mérete mikron és néhány milliméter között változhat.

A zászlóshajókat az evés különböző módjai jellemzik. Ezek közül vannak fotoszintézisre képes autotrofák, heterotrófok - állati takarmányozással, valamint mixotrófok, állatok és állatok kombinálásával. Az élelmiszer jellegéből adódóan a flagellátumok két osztályba sorolhatók: flaxseed osztály Phytomas tigophorea és osztályú állati flagellates Zoomastigophorea. A reprodukció gyakran aszkémiás, longitudinális felosztás, szexuális reprodukció gammogámia a gaméták képződésével, és az olcsó gyógyszerek férgekhez a család számára követő kopuláció kevésbé gyakori.

A kromoszómák zigótikus redukciójával jellemezhetők. Opalin altípus Opalinata. Ez az altípus magában foglalja a sokenergiás Sarcomastigophora-t, amely számos atommagot és flagellát tartalmaz. Az Opalinatea egy osztályát alkotják. Ezek nagy parazita protozoák, lapos testtel és számos zászlós sorral. A protozoa ezen csoportjának képviselője az Opalina béka Opalina ranarum.

Rutillkvarc füzér

Hosszú ideig az opálint infúziónak tulajdonították, mivel számos csillapítót vettek a csillószerkezethez. Mindazonáltal az opál szervezetének és fiziológiájának aktuális adatai megcáfolták az infúzióval való kapcsolatuk feltételezését. A flagellának az opáliában való elhelyezkedése semmi köze az infusorok ciliáta készülékéhez.

Az opáli magok ugyanazok, míg az infusorok megfigyelik a nukleáris dualizmust.

Értékelések

Az opáli szexuális folyamat a kopuláció, nem a konjugáció, mint az infúzióban. Mindez lehetővé tette, hogy az opál külön csoportként izolálható legyen, A felnőtt béka belsejében az opálok a sejt egyszerű hosszirányú elosztásával és a mag-eloszlással plasmotomiával szaporodnak. A szaporodási periódus alatt az opál cisztája a béka belsejéből a vízbe kerül, ahol a bundák lenyelik.

A tadpole belsejében opalin szexuális reprodukció következik be. Az osztrákok többszörösek, egy sejtmaggal. Zigóták cisztákat alkotnak, amelyek ismét a vízbe mennek. A ciszták újbóli lenyelése esetén a tadpoles multinukleáris opálokat képez.

Sarcodina altípus. Ezek a legegyszerűbbek az állandó testformák nélkül, mivel csak egy membránnal vannak bevonva, és nem rendelkeznek sűrű membránokkal, de héjat vagy belső csontvázat nyernek.

Ezeket pszeudopódiával vagy a citoplazma keringésével mozgatják. A flagellátumok csak a fejlődés rövid távú szakaszában lehetnek jelen ivarsejtek, agameták, zooszporok. A legtöbb faj esetében csak az aszkémiás reprodukció ismeretes: egyszerű kettős vagy többszörös szétválás.

Rutillkvarc ásvány medál (csepp)

A szexuális folyamat néhány ismert, és a flagellát vagy az ameboid gaméták összevonásával valósul meg. A legtöbb sarktó szabadon élő faj, amely a tengerekben, édesvizekben, nedves talajban él. Ritkán vannak állatok és emberek parazitái. A szarkodidok besorolása nem megfelelő a protozoológiában.

A legfrissebb sarcodikus rendszer nagyon összetett kb. Ezért korlátozzuk magunkat a legfontosabb taxonómiai csoportok áttekintése a hagyományos hagyományos rendszer szerint.

A sarkodovok közül három osztály világosan különböztethető meg: a rhinopodia osztály, a radiolaria osztály és a heliozoa osztály. Jól különböznek pszeudopódia, vázizom alakban, életciklusokban és ökológiai jellemzőkben.

A szarkodózis pseudodikja lehet lobató lobopodiafiliform filopodiaelágazás rhizopodia és röntgensugárzás a hordozó mikrotubulusokkal axopódia. Worms osztály Cestoda. A szalag-férgek vagy a cestodes egy speciális endo- parazitas flatworms, fejlődve a gazdák váltásával.

IDRE Fórum

Végső fogadóik a gerincesek, a gerinctelenek és a gerincesek pedig közbensőek lehetnek. A felnőtt paraziták a végső gazda belsejében élnek, lárvális fázisai pedig a köztes gazdák belső szerveinek szövetében alakulnak ki.

  • Jegyár száma 15 - stadopedia
  • MG Bt. :: Díszmadár Magazin, Vasi Magazin ::

A külső tapewormok nagyon különböznek a többi flatwormtól. Van egy szalagszerű hosszú testük, amelyet általában szegmensekre osztanak fel, és a test elülső végében van egy "fej" - egy scolex, amelyhez kapcsolódnak a szervek. Kevésbé vannak olyan cestodes, amelyek osztatlan testtel rendelkeznek.

A parazitizmussal kapcsolatban az emésztőrendszer csökkenti a gombócokat, az idegrendszert és az érzékszerveket rosszul fejleszti. Másrészről nagyon fejlett reproduktív rendszert alkalmaznak, amelyet metamintásan ismételnek szegmensben, ami biztosítja a magas szintet a termékenység mint parazita. Ez megnöveli a csapdák változásával kialakuló tapewormok fennmaradásának lehetőségét.

Összesen több mint az opalin paraziták ezer fajta cestode ismeretes, köztük számos veszélyes parazita található az emberben és a háziállatokban. Külső struktúra. A cestodák testének hossza 1 mm és 12 m között van, a az opalin paraziták faj esetében jellemzően a testnek a scolexbe, a méhnyakba és a proglottus szegmensekből álló csuklós trunk-strobilusra való felosztása.

Csak néhány faj, például a Ligulidae, a köröm, az paraziták a pszichén test, nem szegmentálva. A Scolex különböző fajtájú szerkezetű. Így például a scolex szarvasmarha-szalagféreg négy szopós; a sertésszalagféregben a négy szopós mellett a korinthus hithű horgok vannak a csúcson, és a széles szalagon a hosszúkás scolex oldalán vannak szeletelt szopókák - botry.

A legösszetettebb kapcsolódási szervek a krizantémban lévő bosridium. Az iskola mögött a nyak van. Ez a szalagfűrés növekedési zónája.

A az opalin paraziták az új szegmenseket folyamatosan összekapcsolják.

az opalin paraziták

A cestode test hátulsó végében az érett szegmensek a tojásokkal leereszkednek, és a gazdaszervezetben a külső környezetbe kerülnek, és a nyaki régióban új szegmensek kialakulása miatt a parazita test helyreáll. A cestode-ben lévő szegmensek száma két-ezer közötti.

A strobila elülső felében éretlen szegmensek fejlett reproduktív rendszerrel; amelyet kifejlesztett reprodukciós készülékkel hermafrodit szegmens követ. A strobila végén érett szegmensek tojás tele van. Az érett szegmensek és a méh formája alapján könnyű megkülönböztetni az emberekben élõkestodák legfontosabb fajait.

Belső struktúra. A cestodák bőr-izomzsebének szerkezete hasonló a trematódákhoz és a monogénekhez. A testet egy külső cytoplazmatikus rétegből álló, a vékony rétegből álló réteg borítja szálak egy sejtmaggal bevont citoplazma réteggel.

távolítsa el az ascarisokat a tüdőből

Ellentétben a trematodákkal, a tegment felszíne a cestode-ben mikrotrichia alakul ki, ami fontos, ha az élelmiszer elnyeli a gazda béléből. A tegument külső réteget egy membrán fedezi, amely alatt a gyűrű és a hosszanti izomzat található.

Gyakran előfordul, hogy a cestodes parenchyma egy másik gyűrűs izomréteg. Mint a többi laposférgek, a cestodáknak dorsoventrális izmok kötegei is vannak.

A parenchyma során a cestodes sok glikogént tartalmaz, amelyet az anaerob légzés során fogyasztanak. A kiváltó rendszert protonfríria képviseli.

Két oldalsó ürülékcsatorna van, amelyekben a csillárlángokból származó sejtek vékony csövek keletkeznek. Oldalsó csatorna elindítja vakon hátsó végén a test, eléri scolex majd forgatni, hogy a hátsó vége a test, ahol ömlik a húgyhólyag, néha kiválasztó nyitó kifelé. Miután elszakadás első érett szegmensben a húgyhólyag nem lehet visszaállítani, és a kiválasztó rendszer hívták vissza négy lyukat rovására a két hurok alakú, ívelt az opalin paraziták, amelyek lefelé és felfelé a az opalin paraziták.

A csatornák szélesebb, csökkenő részeit összekötik a keresztirányú csatornák a szegmensek hátsó falán. Az idegrendszer ortogonális. A scolexben van egy páros ganglion, amelyből több pár idegkábel jön ki. A legfejlettebbek két oldalsó trönkök, amelyek között a komisszárok az egyes szegmensek hátsó falán helyezkednek el. A cestodák bőrén tapintható és kémiai receptorok találhatók.

A cestode szex rendszer hermafroditikus és minden szegmensben ismétlődik.

További a témáról