Aki kihozta a férgek fórumát
A félelem kapuja
Lalage, Octavia császárné dajkája kisietett a folyosóra, hogy a császár lakosztályához érjen. A folyosó roppant boltíveivel, nyirkos-dohos leheletével ráfeküdt mellére. Barátságtalanul kongottak a visszhangok, melyek megszázszorozva jajgatássá váltak a távolban. Még sötét volt.
Csak a virrasztó őrök kezében lobogtak a fáklyák, de az éjszakát azok se oszlatták el teljesen. Túl a vörhenyes párafényen, a folyosó mélyén látni lehetett a titkos, alattomos homályt.
- Petesejt körömféreg
- Paleolit étrend, paleolit táplálkozás, fogyás, gyógyulás, akne mentesség
- Amelyből paraziták jelennek meg a belekben
- KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NERO, A VÉRES KÖLTŐ
- Kedves Gábor!
- Hogyan kezelik az embert paraziták ellen
- Férgek kezelése 9 hónapos gyermeknél
Octavia addig egyedül maradt. Kis fekete fejét tenyerébe hajtotta. Tizennégy éves volt. Három évvel ezelőtt ment férjhez.
Azóta a palotában élt, ki se mozdulhatott a magas, komor falak közül. Apró gyerekasszony, nappal bábúival játszadozott, este pedig félt. A dada visszajött.
Közölte, hogy még mindig nincs otthon. Octavia felsóhajtott.
Csúnya vagyok? Kicsi vagyok? Augustus ükunokája, a császárné ottan állt a dada előtt, hogy megnézze őt.
Második fejezet
Bizony csöppecske volt. De finom és előkelő, a szobrokra emlékeztető tökéletes vonalakkal. Octavia elpityerült. Mit tegyek? Azt mondja, szomorú vagyok.
Azt mondja, nem tudok beszélni. Britannicust se látom soha.
Egy év óta nem találkoztam a bátyámmal. Mi lehet vele? A dada vigasztalta, csókolgatta kezét.
A földszinti teremből egyenesen ki lehetett látni az oszlopcsarnokra s a császári kertre, mely sötétségbe burkolódzott. Lenn a szökőkút mellett, a fügefák közt, mint minden éjjel, megszólalt a fuvola. Kiültek a csarnokba, hallgatták, mint rabnők börtönrácsok mögött a szabad madarak dalát.
Sírt a fuvola, minden lomb és bokor vele sírt.
Octavia odakönyökölt a falra, lelkét ábrándozva sodortatta a dal hullámaival messzire, és látta a császár szőke fejét, hallotta szavát. Egyre jobban szerette.
Néha jöttek össze, az asztalnál. Nero fáradt volt és ideges. Még a tekintetét is kerülte. Nyugtalanította ez a félénk és riadozó kis nő, akinek keze-lába mindig hideg volt, mint a békáé, szeme ki volt sírva. Úgy érezte, akadályozza szabad mozgásában. Csak éppen pár szót beszéltek: "császárné Mit is tudhat ő egy költőről. Az éjszakai kirándulások elvadultak.
Nero egy éjjel valamelyik vargabódéban, a külső város végén talált egy furcsa-ferde törpét, aki kancsal volt és buta, olyan csúf, aki kihozta a férgek fórumát magával hozta és a palotában tartogatta, leláncolva; vendégei mulattatására. Vanitiusnak hívták. Zodicus és Fannius pedig minden este remekelt.
A Fabricius-hídról kutyákat, macskákat dobáltak a Tiberisbe, úgy ordítoztak, hogy az alvók felkeltek álmukból, s az éji őrök a rendőrtribun vezetése alatt kivonultak a helyszínre, abban a hitben, hogy ott gyilkolnak valakit.
